A hangtan 14 magánhangzót tart számon a magyar nyelvben. Ezeket két csoportba sorolhatjuk, 1/. a röviden kiejthetőek: a, e, i, o, ö, u, ü, és a hosszú magánhangzók: á, é, í, ó, ő, ú, ű. Azt, hogy egy szóhoz csatlakozó ragok melyek lesznek a magánhangzók "magassága" határozza meg. Eszerint a magas magánhangzók: e, é, i, í, ö, ő, ü, ű után a rag ezeknek a hangoknak megfelelő magas magánhangzót tartalmaz (például: -ben; -hez; -nél; -ről, stb.). Ugyanakkor a mély magánhangzók: a, á, o, ó, u, ú után magas magánhangzót tartalmazó rag következik, mint például: -ban; -hoz; -nál; -ról;, stb.).